1965-ben egy indiai úriember egy teherhajó fedélzetén útnak indult, hogy India legfontosabb szentírásait és ősi kultúráját megismertesse a nyugati világgal. Vállalkozása jóformán lehetetlennek tűnt: pénz és támogatók nélkül érkezett az Egyesült Államokba. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda csodával határos módon mégis a 20. század egyik legbefolyásosabb lelki tanítójává vált. Könyvei, és az általa létrehozott világszervezet, az ISKCON révén Sríla Prabhupáda nem csak nyomot hagyott a modern civilizáción, hanem befolyása ma is folyamatosan növekszik.
Bhaktivedanta Swami Prabhupáda 1896-ban született, így idén ünnepeljük születésének 125. évfordulóját. A nevét viselő hazai oktatási intézmény, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola egy konferenciával is tiszteleg a bölcs, szent ember élő emléke előtt.
Az egész napos rendezvényre 2021. november 18-án kerül sor a Budapesti Hare Krisna Templom és Kulturális Központban (3. ker. Lehel u. 15-17.). Az előadások különböző szempontokból közelítik meg Sríla Prabhupáda életművét. Mi volt e sikeres misszionárius indiai kulturális háttere? Milyen módon értelmezte és adta tovább a védikus tanításokat? Hogyan viszonyult a modern tudományhoz? Milyen lépésekben épült ki az általa létrehozott intézményhálózat? Milyen, a védikus írásokban gyökerező társadalmi eszméket hirdetett? Milyen fordítói módszerrel érte el a védikus hagyomány megőrzését és ugyanakkor érthetővé tételét az Indián kívül élők számára? Hogyan értelmezte és tanította a jóga filozófiáját?
A konferencia előadói a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola oktatói, akik mindennapi munkájuk során nem csak tanítják, hanem a saját életükben is alkalmazzák Sríla Prabhupáda hagyományhű tanításait.
Őszentsége Sivarama Swami vezető szerzetes, az odaadó vallásos folyamat (bhakti-jóga) spirituális tanítója, Sríla Prabhupáda közvetlen tanítványa. Egy olyan ötezer éves lelki tradíció képviselője, amely az ősi Indiából ered. Tizenöt könyv szerzője, melyek a bhakti tanításainak részleteit mutatják be. Az ő ösztönzésére és felügyelete alatt jött létre Somogyvámoson a világhírűvé vált Krisna-völgy. Olyan önfenntartó ökofalu és közösség ez, mely az „egyszerű életmód és emelkedett gondolkodásmód” alapelvére épült.
Őszentsége Sivarama Swami vezető szerzetes, az odaadó vallásos folyamat (bhakti-jóga) spirituális tanítója, Sríla Prabhupáda közvetlen tanítványa. Egy olyan ötezer éves lelki tradíció képviselője, amely az ősi Indiából ered. Tizenöt könyv szerzője, melyek a bhakti tanításainak részleteit mutatják be. Az ő ösztönzésére és felügyelete alatt jött létre Somogyvámoson a világhírűvé vált Krisna-völgy. Olyan önfenntartó ökofalu és közösség ez, mely az „egyszerű életmód és emelkedett gondolkodásmód” alapelvére épült.
Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 2006-ban régész, 2007-ben pedig indológus diplomát szerzett. Doktori fokozatát az az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában szerezte 2019-ben, együttműködésben a Pune-i Deccan College Post-Graduate and Research Institute-tel (Mahárástra, India). Fő kutatási területe: Régészeti kutatások az Indus-civilizáció lelőhelyein; India régészettörténete, különös tekintettel Stein Aurél munkásságára.
Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol 2006-ban régész, 2007-ben pedig indológus diplomát szerzett. Doktori fokozatát az az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában szerezte 2019-ben, együttműködésben a Pune-i Deccan College Post-Graduate and Research Institute-tel (Mahárástra, India). Fő kutatási területe: Régészeti kutatások az Indus-civilizáció lelőhelyein; India régészettörténete, különös tekintettel Stein Aurél munkásságára.
1993-ban végzett az ELTE angol-történelem szakán. 1993–1994-ben készítette el és védte meg francia kisdoktori értekezését (D.E.A.) a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales-on, 2000-ben pedig doktori fokozatot szerzett. 2004–2018 között vezette az „Atelier” Interdiszciplináris Történeti Tanszéket. A világ 12 országának 15 egyetemén volt vendégtanár.
1993-ban végzett az ELTE angol-történelem szakán. 1993–1994-ben készítette el és védte meg francia kisdoktori értekezését (D.E.A.) a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales-on, 2000-ben pedig doktori fokozatot szerzett. 2004–2018 között vezette az „Atelier” Interdiszciplináris Történeti Tanszéket. A világ 12 országának 15 egyetemén volt vendégtanár.
Vaisnava teológia BA (2011) és MA (2016) diplomáit a BHF-en szerezte. PhD tanulmányait az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatta, doktori címét 2021-ben szerezte meg. Fő kutatási területei: India kulturális öröksége, az indiai zene, logika, valamint Krisna különböző megjelenési formáinak tudománya (avatára-tattva).
Vaisnava teológia BA (2011) és MA (2016) diplomáit a BHF-en szerezte. PhD tanulmányait az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatta, doktori címét 2021-ben szerezte meg. Fő kutatási területei: India kulturális öröksége, az indiai zene, logika, valamint Krisna különböző megjelenési formáinak tudománya (avatára-tattva).
Vaisnava teológusként 2008-ban végzett a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Vallástudomány mester-diplomáját a Zsigmond Király Főiskolán szerezte 2010-ben. Jelenleg doktorjelölt az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programban. Fő kutatási területe: A gaudíja-vaisnavizmus Nyugaton: az ISKCON intézményesülése.
Vaisnava teológusként 2008-ban végzett a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Vallástudomány mester-diplomáját a Zsigmond Király Főiskolán szerezte 2010-ben. Jelenleg doktorjelölt az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programban. Fő kutatási területe: A gaudíja-vaisnavizmus Nyugaton: az ISKCON intézményesülése.
A Szegedi Tudományegyetemen végzett 2001-ben történészként és történelemtanárként, valamint művelődésszervezés-média szakon és vallástudomány szakirányon. Vaisnava teológus BA diplomáját 2014-ben, MA diplomáját 2016-ban vette át a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Jelenleg az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatja tanulmányait. Fő kutatási területe: A gaudíja-vaisnavizmus újkori története és európai megjelenése.
A Szegedi Tudományegyetemen végzett 2001-ben történészként és történelemtanárként, valamint művelődésszervezés-média szakon és vallástudomány szakirányon. Vaisnava teológus BA diplomáját 2014-ben, MA diplomáját 2016-ban vette át a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Jelenleg az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatja tanulmányait. Fő kutatási területe: A gaudíja-vaisnavizmus újkori története és európai megjelenése.
Közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (1986), szociológus diplomáját pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1993) kapta. PhD fokozatát az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában szerezte társadalomtörténeti témában (2012). Fő kutatási területe: A védikus társadalom felépítése, működése és aktualizálása a modern korban.
Közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (1986), szociológus diplomáját pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (1993) kapta. PhD fokozatát az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában szerezte társadalomtörténeti témában (2012). Fő kutatási területe: A védikus társadalom felépítése, működése és aktualizálása a modern korban.
Kulturális antropológus diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte 1997-ben. Vaisnava teológusként 2005-ben végzett a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Doktori disszertációját tudománytörténeti témában védte meg 2016-ban az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában. Fő kutatási területe: A modern természettudományos és védikus világkép összehasonlítása, különös tekintettel az élővilág eredetére.
Kulturális antropológus diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte 1997-ben. Vaisnava teológusként 2005-ben végzett a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. Doktori disszertációját tudománytörténeti témában védte meg 2016-ban az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában. Fő kutatási területe: A modern természettudományos és védikus világkép összehasonlítása, különös tekintettel az élővilág eredetére.
1994-ben kapott mélyhegedű-művész, -tanár képesítést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyetemi Tagozatán, 2005-ben Waldorf-osztálytanító oklevelet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szakirányú továbbképzésén, majd 2011-ben vaisnava teológus, 2014 pedig vaisnava jógamester diplomát a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. PhD tanulmányait az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatta, jelenleg doktorjelölt. Fő kutatási területe: A Bhagavad-gítá értelmezése és fordításai.
1994-ben kapott mélyhegedű-művész, -tanár képesítést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyetemi Tagozatán, 2005-ben Waldorf-osztálytanító oklevelet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szakirányú továbbképzésén, majd 2011-ben vaisnava teológus, 2014 pedig vaisnava jógamester diplomát a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán. PhD tanulmányait az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatta, jelenleg doktorjelölt. Fő kutatási területe: A Bhagavad-gítá értelmezése és fordításai.
Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 2002-ben. A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán vaisnava jógamesterként 2013-ban, mesterszakon vaisnava teológusként 2019-ben végzett. Jelenleg PhD-tanulmányait az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatja. Fő kutatási területe: A jóga a kulturális örökség részeként; a jóga gyakorlásának különböző aspektusai; a jóga jelentésének filológiai vizsgálata.
Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 2002-ben. A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán vaisnava jógamesterként 2013-ban, mesterszakon vaisnava teológusként 2019-ben végzett. Jelenleg PhD-tanulmányait az ELTE BTK Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Doktori Programjában folytatja. Fő kutatási területe: A jóga a kulturális örökség részeként; a jóga gyakorlásának különböző aspektusai; a jóga jelentésének filológiai vizsgálata.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége (MKTHK) 1998-ban alapította meg a Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet Alapítványt Budapesten, majd 2001-ben létre hozta a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolát, amelynek vaisnava teológus szakja 2003-ban nyert akkreditációt, és 2004 szeptemberétől államilag elismert felsőfokú oktatási intézményként tanítja a hinduizmus vaisnava ágának teológiáját és kultúráját. A főiskolai oktatás 2008-tól a bolognai rendszer szerint, 3 éves BA alapszakon folyik, és a 2009/2010. tanévben kiegészült az Európai Unióban és egész Európában is egyedülállónak számító vaisnava jógamester diplomát adó BA, valamint 2014/2015. tanévben vaisnava teológia MA képzéssel. (www.bhf.hu)
A Főiskola oktatási tevékenysége kettős célt szolgál: egyrészt biztosítja azt, hogy az MKTHK egyház szerzeteseinek képzése és továbbképzése államilag elismert keretek között folyhasson, másfelől pedig felekezeti hovatartozástól függetlenül lehetőséget ad minden érdeklődő számára, hogy mélységeiben is megismerhesse a védikus kultúra tanításait.
A Főiskola teret ad érdekes diákprogramoknak is. Az egyik ilyen rendszeres rendezvény a Bhakti Klub, ahol időről időre olyan előadók tűnnek föl, akiktől ínyenceknek való témákról lehet hallani: az evolúcióelmélet anomáliáiról és az értelmes tervezettség elméletéről, az indiai népi régészetről, a Mahábhárata és Thomas Mann József és testvérei c. művének összehasonlításáról, indiai úti élményekről és lelki életről utazó prédikátorok tolmácsolásában, és még megannyi másról.
A teológia nem száraz hittételek tanítását jelenti tehát, hanem az önmegvalósítás módszereinek és gyakorlatának megismertetését. Így az ősi védikus szentírások – például a Bhagavad-gítá, a Srímad-Bhágavatam és a Mahábhárata – mellett a hallgatók megismerik a keleti és nyugati filozófiákat és vallásokat, valamint az ősi indiai, más néven védikus kultúrát és életmódot. A képzésnek négy fő területe van. A kultúra és társadalomismeret magában foglalja a történelem, politika, szociológia, pszichológia, matematika, zene, asztrológia és ájurvéda védikus szentírások alapján történő oktatását. A szanszkrit nyelv elsajátítása az ősi szentírásokban való tájékozódáshoz szükséges. A filozófia segít megérteni az emberi lét alapkérdéseit, valamint eligazodni India sokszínű hitvilágában. A különböző lelki gyakorlatok és a szertartástan során pedig az elméleti tudást gyakorlati megvalósítássá alakíthatják át a hallgatók.
A Főiskola vaisnava teológiával foglalkozó szakkönyvtára, a Bhaktivedanta Könyvtár 1999 óta működik nyilvánosan. Az oktatáshoz nélkülözhetetlen jegyzeteken és oktatási segédanyagokon kívül különböző tanulmányokat és könyveket jelentet meg az ősi indiai hagyományról és életmódról is. A felsőoktatási intézmény tanárai és a világ más országaiban élő vaisnava tudósok tudományos munkájába a TATTVA tudományos folyóirat enged bepillantást. (www.tattva.hu)
A Főiskola tudományos közéletben való részvételét az általa szervezett vitaestek, konferenciák és kerekasztal-beszélgetések biztosítják. E rendezvények fórumot teremtenek tudósok, teológusok és közéleti személyiségek egy-egy aktuális vallásfilozófiai téma köré szerveződő nyilvános eszmecseréjéhez.
A Somogyvámoson lévő Krisna-völgyben 1998 és 2004 között megrendezett háromnapos Nyári Egyetemek „Az ezredvég dilemmái”-val, az „Identitások”-kal, az „Emberi és isteni törvényekkel”, a „Boldogságképekkel” foglalkoztak, valamint a „Mítosz vagy valóság?” és a „Legyőzhető-e az erőszak?” kérdésekre keresték a választ. A több száz fős hallgatóságot vonzó rendezvényeken a természet- és társadalomtudományok neves képviselői, az írott- és elektronikus média szakemberei vitatták meg közösen korunk legfontosabb természeti és társadalmi problémáit. 2005-től a Nyári Egyetem „jogutódja” a Budapesten évente megrendezésre kerülő Létkérdés Konferencia, amely első alkalommal azt a problémát feszegette, hogy „Van-e természetfeletti?”. A II. Létkérdés Konferencia (2006) témája sem volt kevésbé érdekfeszítő: „A SORS: Meddig terjed a szabad akarat?”. A harmadik konferencia (2007) az emberi kapcsolatok sokszínűségét boncolgatta: „EGYÜTT-LÉT: A kapcsolatok természetrajza” címmel.
A kiemelkedően sikeres IV. Létkérdés Konferencia (2008) témája az utolsó „sorskérdés”: A HALÁL volt, az ötödik (2009) konferencia pedig időszerűen „Válságaink”-ról szólt. A VI. Létkérdés Konferencia (2010), melynek címe: „Vallás – Háború vagy béke” volt, a vallásokkal kapcsolatba hozható erőszak kérdéskörével, valamint a vallások egymással való viszonyával foglalkozott. Egy éves szünet után 2012-ben az „Egészség pillérei”-vel tért vissza a konferencia. Ebben az évben a szokásos előadások mellett egészségbazár és egészségügyi tanácsadások is helyet kaptak a rendezvény keretei között. A 2013 évben a fő hangsúly az önmegvalósításon volt. A konferencia „A meditáció művészete – Út a tudatos élethez” címet viselte. Témái széles spektrumban mozogtak, melyek között a test az elme, a lélek, a táplálkozás, a jóga, sőt még a zene is helyet kapott. Az eseményt hagyományteremtő módon egy mantrameditációs kírtana-jóga koncert zárta, mely osztatlan sikert aratott. 2014-ben „Dharma – „Mért legyek én tisztességes?” címmel a mai társadalom legélesebb, talán a leginkább húsba-vágó kérdését boncolgatták az előadók, amelyet a konferencia címében szereplő, József Attila Két hexameteréből kölcsönzött verssora is feszeget: megéri-e a mai világban erkölcsösnek lenni és helyesen cselekedni? 2015-ben a környezetvédelemről, fenntarthatóságról, a természet-közeli életmódról szólt a konferencia, amelynek: „Megsebzett Föld – „A gyógyító te magad légy!” címet adták a szervezők. 2016-ban a konferencia az oktatásról szólt, és a „GURUSZEREPBEN – Van tanulás példa nélkül?” címet kapta. A tavalyi évben pedig a Szegény gazdagok – gazdag szegények? címet viselő konferencián arra a kérdésre kerestek választ az előadók, hogy vajon minden korban és minden társadalomban ugyanazt jelenti-e „szegénynek”, vagy „gazdagnak” lenni? A XIII. Létkérdés Konferencia a védikus szentírásokat tárgyalta a gudíja vaisnava hagyomány fényében, a 2019-ben pedig a Bhagavad-gítát vizsgálták különböző szempontokból az előadók.